A hétfő leginkább a maradékok napja. Ha nagy, családi kaja volt a hétvégén, akkor szinte törvényszerűen marad valami ebből-abból, illetve általában az előző napok bevásárlásaiból is származik néhány dolog, ami még épp “frissen” felhasználandó állapotban van.
A maradék kajákból a konyhámban sajnos nagyon gyakran lesz kidobásra kerülő étel. Egyre inkább próbálok odafigyelni erre a dologra, a helyzet viszont több sebből vérzik: először is, a vásárlási szokások. Bevásárló listával vásárolok, azon felül viszont abszolút impulzus-vásárló vagyok. Szóval nem felejtek el semmi fontosat, hiszen ami “kell”, az fel van írva, de azon felül képes vagyok megvenni a leglogikátlanabb élelmiszereket. És a legismeretlenebbeket. Ez persze sok kísérletezésre ad lehetőséget, ugyanakkor rengeteg egyszer használt fűszer és hozzávaló kallódik itt-ott a kamrapolcon.
Stresszesebb hetekben előfordul, hogy a hűtőben is több a lejárt szavatosságú joghurt, mint a még ehető. És itt jön a második kulcskérdés, a tárolás és az eltarthatósági idő ismerete. Tudatlanul gyakran vásárlás után egyből kibontok ételeket, amikről csak ez után derül ki, hogy “felbontás után hűtőben tárolandó és két napon belül felhasználandó”. Sok liter lekvár pihen most olyan kis pestós üvegekben, aminek a fele tartalmát kidobhattam, mert nem volt kedvem négy napig pestós tésztát enni…
Aztán a tudatos menü-tervezéstől is viszonylag távol állok. Van persze előrelépés, például a szezonalitás szempontjából, de azért olyan valószínűleg még egy ideig nem lesz, hogy mondjuk egy hétre előre tudjam, hogy mit fogok főzni.
És végül itt jön a titok nyitja (szerintem): ismerünk-e elég sok, maradékfelhasználás-alapú receptet? Az olaszok nagyon pengék ebben, ott az arancini, a calzone, a minestrone, meg gondolom rengeteg más, számomra még ismeretlen recept. Jó lenne minél többet tudni, na meg persze minél kreatívabbnak lenni bármilyen adott maradékkal, így máris tennénk néhány lépést a tudatosabb étkezési logisztika felé.
Itt van tehát egy egyszerű recept a múlt héten már szerepelt laskagombával, valamint a hétvégi grillezés tesztmenetéből megmaradt, kissé kiszáradt hamburgerzsemlével. Írjatok maradékfelhasználási ötleteket, nagyon kíváncsi vagyok!
Pirítós tojással és laskagombával
(2 adag)
25 dkg laskagomba
3 gerezd fokhagyma
3 ág rozmaring
negyed marék petrezselyem
2 ek olívaolaj
só-bors
1 hamburgerbuci, felszeletelve, megpirítva (helyettesíthető más kenyérfélével is)
vaj
2 tojás
A laskagombát megmossuk és 1 cm-es csíkokra vágjuk. A fokhagymát felaprítjuk és egy nagyobb teflonserpenyőben megmelegített olívaolajon kb 1 percig pároljuk. Ekkor rádobjuk a gombát, sózzuk-borsozzuk, összerázzuk, majd kb 7-8 percig pirítjuk, amíg a leve elfő. Az utolsó percben rászórjuk a felaprított rozmaringot, majd addig pirítjuk, amíg a gomba szép aranyszínű nem lesz.
Közben a tojásokból ízlés szerinti tükörtojást sütünk. (Én hamisan szeretem, azaz amikor már nagyjából kész lenne egy rendes tükörtojás, akkor picit sózom, majd spatulával megfordítom, és megsütöm a másik oldalát is. Ilyenkor a sárgája már majdnem teljesen szilárd, de nekem így jobban bejön.)
A hamburgerzsömlét felszeleteljük és kenyérpirítóban megpirítjuk. Összeállítjuk a szendvicset: a toastokat megvajazzuk, rátesszük a felszeletelt tojást, rákanalazzuk a gombát és megszórjuk a felaprított petrezselyemmel.
