(Please scroll down for English version.)

Egyre inkább elérhetőek a minőségi péktermékek, és nekem (mivel őszintén szólva imádom a péksütiket) minden új pékség vagy sütöde nyitása örömünnep. Alább a budapesti Pozsonyi úton nemrég megnyílt Három Tarka Macska rövid bemutatása következik – nézzetek be, ha tehetitek.

A kínálat nem végtelen, de nagyon különleges: klasszikus, kovászos tésztából készülő baguettek, skandináv típusú magos kenyér (vörösáfonyás verzióban is), és a helyi kedvenc nagymama kenyere, aminek belseje kissé sötétebb és olyan sűrű, hogy felvágva még a sütés után 1 órával is gőzölög.

A pékségben használt liszt és vaj Franciaországból érkezik, a kakaós csigába holland kakaópor, a csokis párnába pedig belga csoki kerül, így az elkészült péktermékek minősége elég jól meglapozott. Ehhez jön a hosszú kelesztés – nincs olyan kenyérféle a boltban, amivel 48 óránál kevesebb ideig foglalkoztak volna…!

Az üzletben – ami amúgy vasárnap kivételével reggel 6tól (szombaton 8tól) este fél8ig (!) nyitva van – nem csak vásárolni lehet, de kávézóként is működik. A tér legjobb része viszont az üveggel leválasztott sütő- és előkészítő rész, ahol Pierre, a vezető pék készíti a kenyereket – ottjártunkkor például két kissrác tapadt az üvegre, és könyörgött az apukájának, hadd nézzék még egy kicsit a kelt tésztákat és a kenyérsütést.

Ilyen alapanyagok mellett nem meglepetés, hogy ez nem egy olcsó hely. De miközben a Három Tarka Macska kenyereinek háttértörténetét hallgattuk, végig az járt a fejemben, hogy ennek a kenyérnek a maradékát egyszerűen nem dobhatom ki. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az általam termelt élelmiszer-hulladék legnagyobb része a túltervezett péktermékekből származik. És igen, csinálok házi zsemlemorzsát, de még így is rengeteg kenyeret dobok ki, mert (ciki, de igaz) arra gondolok, hogy mindegy, ez csak egy zsemle…

Szóval úgy tűnik, jó minőségű kenyeret (vagy bármilyen más élelmiszert) azért éri meg venni akár drágábban is, mert mielőtt elfelejteném megenni és kidobnám, legalább megvan az esélye, hogy eszembe jusson, valaki mennyit dolgozott ezért a minőségért, így közvetetten az én egészségemért. Szóval merci Pierre és a Három Tarka Macska crew!

(Ja, és amúgy azért is köszönet, hogy olyan túrós buktát csináltok, ami leginkább a nagymamám túrós kelt rétesére hasonlít, és amiben tényleg túró van, nem az a krémes valami, amit a legtöbb sporttárs használ.)

(Nem, ez nem egy fizetett poszt.)

%d blogger ezt szereti: