A futureater éttermes rovata egy sokak által dicsért pécsi hellyel veszi kezdetét: vacsorakommandónk egy csendes hétköznapi estén próbálkozott a négycsillagos Corso Hotel földszintjén lévő Little Baja tesztelésével. A 2013. végén nyílt étterem a városban hiánycikknek számító halas ételekben kíván jeleskedni, az interneten amúgy kissé nehezen fellelhető, de szezonális étlap pedig rendkívül ígéretes.
A szép környezetben rajtunk kívül épp nincs túl sok vendég, a pincér pedig egyből felfedi, hogy csak rövid ideje tagja az étterem csapatának, így a borajánlattól egyből eltekint, és inkább ránk bízza a választást. Kollégája csak később tűnik fel, így a nem épp tudatosan felépített vacsoránkhoz a rövidke borlapról egy chardonnay-t választunk. Erős közepes döntésnek bizonyul.
Előételnek pedig sóágyon pihentetett lazacot sózott karamellizált citrommal és salátákkal. Ez volt az az étel, amit megláttunk az étlapon és nem bírtunk tovább olvasni. Valószínűleg a „lazac sózott karamellizált citrommal” szavak egymásutánisága indított el bennünk olyan gondolatfolyamot, ami túl magasra tette a lécet. Mert végül úgy éreztük hogy a hal korrekt, de nem igazán kiemelkedő, a chutney szerű citrom pedig finom, jól harmonizál a sós hallal, de nagyon kevés. Ráadásul ott volt az étel nevében a minimalizmusában is sokat ígérő „salátákkal”, ez azonban teljesen átlagos salátaleveleket takart, aminél valahogy többre számítottunk.
Egyik főételnek rozé kacsamellet kértünk portugieserben párolt körtével és gorgonzolás nudlival. A kacsahús puha, ízre és színre jól eltalált, bár a bőr sajnos nem ropogós, ami egy leheletnyit azért rontott az élményen. A nudli és a körte nagyszerű párost alkotott, és jó kiegészítő volt a tányéron a gyümölcsös szósz is.
Aztán érkezett a paprikás kukoricalisztben sült törpeharcsa majonézes káposztasalátával. Sajnos technikai KO. Mindenki tudja, hogy a magyarok gyászosan kevés halat esznek, pedig az számos pozitív élettani hatással bír, és korántsem csak a tengeri fajta. A tavi halak elkészítésének ráadásul szép hagyományai vannak a magyar konyhaművészetben, szóval lenne mivel inspirálni a vacsorázó közönséget. De amikor farkaséhesen megkapja az ember a nagy tányér „rántott törpeharcsát”, melyekről egyenként két teáskanálnyi halhúst tud leszobrászkodni kb. ötperces küzdelem árán – na az maximum az “innentől csak a halrudacska” szintű megnyilvánulásokat hozza elő. És az senkinek sem jó…
A desszertek közül a rebarbarás panna cotta szépséges, bár az ehető virágokkal személy szerint nem vagyok kibékülve, de ez már igazán csak személyes preferencia kérdése. A krém talán lehetett volna egy picit szilárdabb, a rebarbarás réteg a pohár alján viszont mennyei.
A másik desszert, a csokoládé láva málna fagylalttal korrekt, talán egy kicsit a kakaó-cukor arány tekintetében mást éreztünk volna jónak. A fagyi aprócska, de isteni végpont.
A törpeharcsára visszatérve valószínűleg kijelenthetjük, hogy nem igazán jól választottunk az étlapról. (Arra azért már régóta őszintén kíváncsi vagyok, miért vannak olyan ételek egy étlapon, amit nem érdemes választani?) A Little Baja kifejezetten halas pálya, talán ha jobban koncentrálunk erre, akkor elégedettebben távozunk. A fenti, viszonylag kevés konkrét pozitívum ellenére nem volt rossz este, de pécsi viszonylatban inkább felső-közép árkategóriásnak mondható, ami alapján egy picit többet vártunk volna. Mindenesetre örömteli, hogy Pécsen is egyre több az olyan étterem, ami elindult egyfajta minőségi úton –igaz ez a Little Bajára is, ahova még minden bizonnyal visszatérünk. Állítólag nagyszerű ebédmenü van, amiről naponta tájékoztatnak a Facebookon.
[Az étteremben 2014. júniusában, csak egy alkalommal jártunk, így a fentiekben inkább csak a benyomásaink szerepelnek. A fotók pedig egy diszkrét telefonnal készültek.]
