Van az a hét, aminek a végén az ember csak egy hatalmas nagy szelet csokitortára vágyik. (Vagy rengeteg sörre, rövidre és rockenrollra, de ez itt most egy másfajta blog.) Persze általában azoknak a heteknek a végén senkinek semmi kedve még sütögetni is. Na ilyenkor jön a trash-desszert-gyár!
A kiindulópont általában valami dietetikai szemmel teljesen elfogadhatatlan hozzávaló, mondjuk egy king size üveg nutella. Aztán kompenzálásként negyed kiló eper, hozzá egy kevés házi tejszínhab. A kegyelemdöfés pedig a szeletenként egy púpos evőkanál vajban megpirított kalács. Hivatalosabb nevén french toast, de egy kettő hozzávalóból, bruttó három perc alatt elkészíthető ételt ilyen magasröptű elnevezéssel illetni jelen esetben kicsit talán túlzás.
Ami viszont a legszebb az egészben, hogy a pirított kalácshoz tökéletesen illett a tavasz legnagyobb felfedezése, a Speculoos krém! (Steph, ezúton is köszi!) Ez a híres belga Speculoos-kekszből készül, tudomásom szerint egy belga ételversenyre kreálták először, és hát kedves ottani ismerősöm úgy hozta mutatóba, hogy ő egyáltalán nem szereti, de gondolta hátha nekünk tetszeni fog ez a keksz-krém elgondolás. Mondanom sem kell, hatalmas sikert aratott [cserébe pedig Steph nagy megelégedéssel ette a pannónia sajtot, ami számára legalább olyan különleges volt, mint nekünk a speculoos :)]
A színskálát lehetett volna még bővíteni egy kis pisztáciával, esetleg sárga makaronreszelékkel, vagy rózsaszín pattogós cukorral, ezek viszont pont nem voltak elérhető közelségben. De gondolom már ennyiből is érzitek, miért is jó egy kis butácska édesség egy nehéz hét végén.