Point of no return

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem éppenséggel nem zavar egy olyan tésztaétel, amin nincs kifejezetten szósz. Értitek, úgy, mint például ennél a kedvenc brokkolis pennénél: ott van a tészta, meg a zöldségek, meg még néhány ízesítő hozzávaló, de nincs konkrétan folyékony, szósz állagú komponens.

Aztán a tegnapi lencsesalátához Ottolenghi könyve alapján csináltam ezt a zöldfűszeres, pesto-szerű keveréket, ami teljesen más dimenzióba tette az ételt. Most meg ismét csak alig volt idő főzni, jött a tészta, gondoltam megcsinálom még egyszer ezt a szószt…

Mert hát néha van olyan pillanat az életben, amikor az ember egyből érzi. Eddig csinált valamit valahogy, de ezután már sosem fogja ugyanúgy. Amikor kinyílik a szemed valamire, ami addig nem tűnt fel, vagy azt hitted nem lehet megcsinálni, aztán kiderül, hogy mégis. Vagy teszel egy lépést, és kiderül, hogy ott bizony egy jó kis határvonal volt. Point of no return. Viszlát szószmentes tészták!

Image

(A kép Berlinben készült, jó régen. Azóta sem tudom megfejteni, mi lehet ennek a kifejezésnek a hasonlóan frappáns magyar megfelelője.)

Image

Penne tavaszi zöldségekkel (2 adag)

  • 15 dkg brokkoli, falatnyi darabokra vágva
  • 20 dkg spárga, megpucolva és 3-4 cm-es darabokra vágva
  • 1 zöldhagyma, vékonyan felkarikázva
  • olívaolaj
  • 20 dkg penne
  • fél marék mazsola
  • 1 marék szeletelt mandula

A tésztaszószhoz:

  • fél marék rukkola
  • fél marék bazsalikom
  • fél marék petrezselyem
  • néhány szál rozmaring (vagy bármilyen más, puha levelű zöldfűszer, ami épp van)
  • só-bor
  • fél ek fehérborecet
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma apróra vágva

A mazsolát egy csészébe tesszük és forró vizet öntünk rá, hogy megpuhuljon.

Egy nagy lábosban felteszünk főni vizet a tésztának, majd sózzuk, és a csomagoláson szereplő idő alatt, gyakran megkeverve megfőzzük benne a tésztát. Lecsepegtetés közben egy bögrében felfogunk egy kis főzővizet.

Közben egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajon, picit megsózva pár perc alatt megpároljuk a hagymát. Kivesszük egy tányérra, újra kevés olajat teszünk az edénybe, és megpirítjuk a brokkolit, majd ugyanígy járunk el a spárgával (a fejeket megint kb 30 másodperccel később tesszük a serpenyőbe). A mandulát egy száraz serpenyőben kb 1-2 perc alatt megpirítjuk (figyeljünk, mert hamar megéghet), a mazsoláról pedig leöntjük a vizet.

A szószhoz botmixerrel pépesítjük az összes hozzávalót.

Közben valószínűleg a tészta is megfőtt, úgyhogy összeállítjuk az ételt: a tésztafőző lábosban a pennéhez szórunk mindent: a szószt, a megsült zöldségeket, a mandulát, a mazsolát és kb fél dl főzővizet, majd egy perc alatt összemelegítjük. Reszelt parmezánnal tálaljuk.

Ünnep után saláta

Vitathatatlan tény, hogy a legjobb dolog az ünnepekben a  közös evés. Remélem ti is olyan szerencsések vagytok, hogy a családotok különböző részeivel egy-egy húsvét vagy karácsony során többször is asztalhoz tudtok ülni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az ilyen kaja-maratonok után én leginkább a sportra és egy kis salátára vágyom – a helyzet viszont az, hogy rendszerint rengeteg a maradék, ráadásul az étvágyam nem múlik el az ünnepekkel. Arra gondoltam, a problémát a legjobban egy lencsesaláta tudná orvosolni: elég laktató, tökéletes a maradék sonkához és tojáshoz, ráadásul villámsebességgel készül el. Isteni lett, és tökéletes alap egy kis spárga felhasználásához – ne felejtsétek enni, amíg van.

spargas lencsesalata

Lencsesaláta spárgával (2 adag)

  • 150 gramm lencse
  • 250 gramm spárga, megpucolva és 4-5 cm-es darabokra vágva
  • fél fel lilahagyma, vékonyra vágva
  • 1-1 marék bazsalikom, petrezselyem és rukkola
  • 1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • fél evőkanál fehérborecet
  • 2.5 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál vaj és 2 evőkanál olívaolaj a sütéshez

A lencsét kiválogatjuk, hideg vízzel átöblítjük, majd kb 3-4-szeres mennyiségű vízben feltesszük főni. Nagyjából 20 perc alatt el is készül, így marad egy kis tartása is, hiszen nem kell, hogy teljesen szétfőjön.

Amíg készül a lencse, egy tálba tesszük a zöldfűszereket, a fokhagymát, az ecetet, olajat és a sót-borsot, majd botmixerrel simára keverjük. Amint a lencse elkészült, lecsöpögtetjük, és még melegen átfogatjuk a mártással. Közben jut időnk a spárgára is: nagyobb serpenyőben összeolvasztjuk a vajat az olívaolajjal, és 3-4 perc alatt, kicsit megsózva megpirítjuk a zöldséget (a fejeket érdemes csak kb 1 perccel később a serpenyőbe tenni).

Végül összeállítjuk az ételt: a fűszeres lencsét összeforgatjuk a spárgával és a lilahagymával, és rácsepegtetünk egy kis citromlevet. Maradék füstölt-főtt sonkával és főtt tojással tálaljuk.

Meggyes-túrós süti

Ti milyen kaját szoktatok magatokkal vinni utazáshoz? Most főleg a hosszabb, autós, vonatos vagy buszos útra gondolok, a repülőgépes kaja egy másik történet. Még gyerekkoromban buszoztam egyszer 48 órát oda-vissza Angliába, és már akkor megfogalmazódott bennem a probléma, hogy mennyire nem mindegy, mit csomagol magának az ember…

A szendvicsgyártás a legkézenfekvőbb megoldás, de asszem még soha nem utaztam sehova anélkül, hogy valakitől ne hallottam volna, mennyire unja már a szendvicseit. Másrészt az összeolvadó vaj-sajt-paprika kombó sem a legétvágygerjesztőbb dolog a világon.

Eddig úgy tűnik, a szendók mellé jó választás kevésbé leveses gyümölcsöt csomagolni (pl. alma, banán, mandarin, esetleg szezonban cseresznye), és a legutóbbi túrán egyik kolléganőm felnyitotta a szemem arra is, hogy a zöldséghasábok (a.k.a. curdités) nem csak bulikban, de mártogató nélkül kocsiban is nagyszerűen fogyaszthatók.

Sütemények terén is vannak titkos buktatók, pl. bár jó megoldásnak tűnik, érdemes vigyázni a különböző kekszekkel, ha hazaérkezés után nem akarjuk két hétig porszívózni az autót. Ja, és egyszer csináltam focaccia-t egy szintén elég hosszú autós utazásra – nos a fokhagymás készítmények határozottan nem ilyen célra valók.

Az épp aktuális, tavaszi Stahl-magazinban aztán megtaláltam a tökéletes választást: túrós kuglóf! Előző este nagyon gyorsan össze lehet dobni, és bár egy órán keresztül sül, addig nyugodtan lehet pakolni. Másnap is isteni finom, nem morzsálódik, nem túl édes, szóval tökéletes utastárs. Ez itt egy kicsit átdolgozott recept, de a lényeg úgyis a tészta, Stahl Juditnak pedig valószínűleg örök rajongója maradok.

Ha vannak utazós-kaja tippjeitek, ne titkoljátok!

Image

Meggyes-túrós sütemény

  • 25 dkg vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • 25 dkg túró
  • fél citrom héja
  • 1 kk vaníliakivonat
  • 1 csipet só
  • 25 dkg liszt
  • 1 tk sütőpor
  • 36 szem meggy

A sütőt melegítsük elő 170 fokra.

A vajat mikróban picit melegítsük meg, hogy megpuhuljon, majd robotgéppel keverjük ki a cukorral. Egyesével adjuk hozzá a tojásokat, majd a túrót, a citromhéja, a vaníliát és a sót is. Jól keverjük össze, szórjuk hozzá a sütőport és a lisztet, majd keverjük egyneműre.

Egy kenyérsütő formába fektessünk sütőpapírt, és kanalazzuk bele a tésztát és egyengessük el a tetejét. Osszuk szét rajta a meggyet, majd 60 percig süssük. Tűpróbával ellenőrizzük, amikor elkészült.