banánkenyér erdei gyümölccsel

Ti mit szoktatok sütni, amikor édességet ennétek, de nem szeretnétek fél napot a konyhában tölteni? Most nem a villámgyors desszertekre, pohárkrémekre vagy a világbajnok Ferran Adria kókuszcsókra gondolok, hanem „rendes” sütire. Ami nem egy emeletes torta…

A muffin játszik? Vagy a gyümölcstorták? Esetleg annyira a kezetekben van már valamilyen speciális technika, mondjuk az égetett tészták, hogy inkább képviselőfánkot csináltok?

A kérdésre a válasz itt a clafoutis. Reszkessetek, mert tavasztól havi egy clafoutis recept egészen biztosan lesz. De amíg nincs friss gyümölcs, addig sajnos ez nem játszik. Nagy híve vagyok viszont a fagyasztott gyümölcsöknek, ezerféle süteményben felhasználhatók, és egy pillanatra mégiscsak képesek feledtetni a telet.

Szóval itt van ez a Lorraine Pascale könyv, az „A Lighter Way to Bake”. A kivitelezése annyira gyönyörű, hogy még mindig alig bírom rendesen végigolvasni a recepteket – mindegyikhez tartozik egy olyan zseniális fotó, ami… hát, egyből elvonja a figyelmet. Úgyhogy nem gondolkodtam sokat, fogtam a legelső receptet és megcsináltam. Málnás banánkenyér reggelire. Banánkenyér amúgy is jöhet bármikor, a málna helyett pedig a fagyasztott erdei gyümölcs mix is tökéletesen működött. Vajon mennyi idő alatt fogom elkészíteni az összes receptet a könyvből? Ez irreális gondolat? Van olyan szakácskönyvetek – akármilyen aprócska is – amiből minden receptet kipróbáltatok?

Image

Erdei gyümölcsös banánkenyér

  • 50 gramm margarin
  • 30 gramm barna cukor
  • 20 gram cukor
  • 2 tojás, enyhén felverve
  • 100 gram teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 125 gram sima liszt
  • 2 teasákanál sütőpor
  • 2 érett banán, összenyomkodva
  • 125 gram fagyasztott erdeigyümölcs mix
  • 2 evőkanál zabpehely

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra (légkeveréses programon).

Robotgéppel keverjük habosra a margarint a porcukrokkal. Két részletben adjuk hozzá a tojást  és keverjük simára. Adjuk hozzá a liszteket, a sötőport és a banánt, majd keverjük egynemű masszává. Finoman keverjük bele a gyümölcsöket, majd öntsük a masszát egy kenyérsütő formába. Simítsuk egyenletesre a tetejét és szórjuk meg a zabpehellyel. Süssük a süteményt 65 percig, vagy amíg a beleszúrt kés foka viszonylag tisztán jön ki.

hello édesburgonya!

Egy hete az egyik szupermarketben le volt árazva az édesburgonya, tökéletesnek tűnt hát az időpont e különös zöldség kipróbálására. Először mégsem igazán tudtam, mit is kezdjek vele – legklasszikusabb, amerikai felhasználása az édesburgonyapüré (vagy nevezzük inkább sárga krumplipürének), de ennél valami összetettebbet szerettem volna. Végül egy fantasztikus zöldségcurry-ben végezte az első pár darab édesburgonya (Ipomoea batatas), ami nem ugyanaz, mint a csicsóka (Helianthus tuberosus). A legszembetűnőbb eltérés talán abban áll, hogy az édesburgonyát simán meg lehet pucolni, míg a csicsóka állítólag kínszenvedés. Hívják egyébként ezt a zöldséget batátának is… hát, nem tudom eldönteni, melyik a jobb név. Mindegy, a lényeg, hogy nagyon finom, kicsit hasonlít a sütőtökhöz, de kevésbé markáns az íze, így talán nagyobb teret enged a kísérletezésnek és az ízek párosításának. Például padlizsánnal.

Image

Zöldségcurry édesburgonyával és padlizsánnal

2 főre

  • 2 nagyobb édesburgonya
  • 1 padlizsán
  • 1 közepes vöröshagyma, szeletekre vágva
  • 1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • 1 cm-es friss gyömbérdarab, apróra vágva
  • 2 dl víz
  • 1 púpos teáskanál paradicsomsűrítmény
  • 1 teáskanál garam masala
  • 1 ek méz
  • 1 púpos evőkanál mazsola, forró vízbe áztatva
  • 1 zacskó jázminrizs
  • 1 ág rozmaring
  • 1 marék földimogyoró
  • petrezselyem a díszítéshez

A padlizsánt kb. 1 cm-es szeletekre vágjuk és besózzuk. 15-20 percig hagyjuk így állni, hogy “kiizzadja” a keserű ízét.

A rizst a doboz utasításai szerint megfőzzük.

Egy nagyobb lábasban 2-3 evőkanál olívaolajat melegítünk. Rádobjuk a felszeletelt hagymát, sózzuk, majd alacsony lángon kb 5 percig pároljuk. Közben megpucoljuk és 2-3 cm-es kockákra vágjuk az édesburgonyát. A hagymához adjuk a felaprított fokhagymát és a gyömbért, majd gyakran kevergetve további 1 percig pirítjuk. Ezután hozzátesszük a burgonyát is és közepes lángon 2-3 percig kevergetjük. Majd felöntjük 1 dl vízzel, és alacsony lángon még 5-7 percig főzzük. Ha szükséges, adunk hozzá még egy pici vizet.

Közben a padlizsánt lemossuk, letöröljük és felkockázzuk. Kicsit megsózva 3-4 evőkanál napraforgó olajon pár perc alatt aranybarnára pirítjuk a kockákat.

Visszatérünk a burgonyához: hozzáadjuk a garam masalát, a mézet és a paradicsomsűrítményt, majd jól átkeverjük és még néhány percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a megsült padlizsánt, a lecsöpögtetett mazsolát és a felaprított rozmaringot, gyorsan összemelegítjük és tálalhatunk is: a főtt rizsre halmozzuk a curryt, megszórjuk száraz serpenyőben megpirított és durvára aprított földimogyoróval és kevés petrezselyemmel.

A brokkoli forradalma

Ma kijevi csirkét ebédeltem. Igazából véletlenül választottam ezt, de aztán este a hírek olvasása közben leesett a dolog… Ukrajnában (már amennyire innen, a szomszédból látszik) nagy dolgok történnek épp. Ez nyilván nem egy politikai blog, így az események kommentálásának nem itt van a helye, annyit mondanék csak, hogy ha tehetitek, olvassatok minél többet az ukrán helyzetről. A történések közepette persze mindig sokkal nehezebb megítélni az álláspontokat, de hát Menyhárt Jenő is megmondta, hogy az ember nem tehet mást, folyamatosan észnél kell lenni. És nem csak a helyzetértékelés terén, hanem a lehetőségek észrevétele tekintetében is. Ne haragudjatok, ez a mai egy ilyen érzelgős nap – szóval remélem, mindannyian meglátjuk a lehetőségeket az életünkben, és van elég energiánk élni velük.

Mielőtt átmennénk politikai coelho-ba (mi lehet ennél veszélyesebb műfaj?!), jöjjön gyorsan a recept. Nem a kijevi csirkéé, mert az sajnos harmatgyenge volt, épp ezért késő este kissé idegi alapon még nekiálltam rizst főzni és brokkolit párolni. De micsoda szerencse ez, sikerült ugyanis egy egészen klassz brokkolikészítési módra bukkanni. Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.

Image

Brokkolis rizssaláta (2 főre)

  • 25 dkg brokkoli, kisebb rózsákra vágva
  • 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
  • 1 cm-es gyömbérdarab, megpucolva és finomra aprítva
  • olívaolaj
  • 3 ek szezámmag
  • 3 ek mazsola
  • 2 marék rukkola
  • 1 tasak barna rizs

A rizst a dobozra írt utasítások alapján megfőzzük, ha kész, leöntjük róla a vizet, és lefedve tartjuk.

Egy nagyobb serpenyőben 2 ek olívaolajat melegítünk, majd rádobjuk a fokhagymát és a gyömbért és alacsony lángon kb 1 percig kevergetve pároljuk. Amikor illatozni kezd, akkor rádobjuk a brokkolit és 2 csipet sóval megszórjuk (ez fontos, ettől jön ki igazán a brokkoli íze). Jól átkeverjük, megöntözzük még egy pici olajjal, ha szükséges, majd adunk hozzá 3 evőkanál vizet. Megkeverjük, lefedjük és néha átkeverve kb 10 percig pároljuk. Akkor van kész, amikor a brokkoli élénkzöld és roppanósan átfőtt. Mindeközben egy száraz serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot, a mazsolát pedig egy csészébe tesszük és annyi forró vizet öntünk rá, amennyi ellepi.

Ha minden készen áll, akkor összeállítjuk a salátát, azaz mindent (a szezámmagot, a rizst, a lecsöpögtetett mazsolát és a rukkolát) összekeverünk a brokkolival. Én avokádó-szeletekkel ettem (pár csepp citromlével), de persze készülhet hozzá egy jó nagy szelet hús is. Idegi alapon, ugye.

Kókusz és meggy februárban

Ti hogy vagytok vele, maradt még valami a nyári konzerválás termékeiből? Egyáltalán szoktatok eltenni nyáron mindenféle finomságot? Befőzés, dunsztolás, savanyítás, fagyasztás – benne vagytok ilyesmikben?

Nyaranta az egyik nagymamánk az épp kifőtt lekvárokat egy mózeskosárba tette, és bebugyolálta vagy 10 pléddel, hogy a lehető leglassabban és egyenletesen hűljenek ki. Nekünk meg majd kifúrta az oldalunkat a kíváncsiság, mindig szét akartuk szedni a takarókat, el nem tudtuk képzelni, hogy mégis mire jó ez az egész. A néhány napos érintetlen sötétség után aztán ugyanolyan (és legfőképp ugyanannyi) üveg jött ki a kosárból, mint amennyi bement oda. Akkoriban nem igazán értettük a dolgot, de azoknak a lekvároknak az íze… az tényleg utánozhatatlan volt.

Nem tudom, nektek milyen tapasztalataitok vannak, de nekem még nem sikerült igazán jól a tartósítás. Tavaly a birsalmasajttal próbálkoztam, gyönyörű lett, de megromlott a kamrában. Csináltam már gyümölcszselét, de messze nem olyan állaga lett, mint amit elképzeltem. Lehet, hogy ehhez a dologhoz csak simán idősebbnek kell lenni? Minden valószínűség szerint nem, de addig is van egy elég problémamentes aduász, a gyümölcsök fagyasztása. A sokkolásos  fagyasztás technológiája persze még jobb lenne, mert ezzel a gyümölcsök kiengedés után sem esnek össze, de ezt inkább csak az élelmiszer- és a vendéglátóiparban használják. Azért otthoni körülmények között is érdemes például gyümölcsöket fagyasztani, a meggy és a szilva különösen jól bírja ezt a módszert. Ráadásul vannak receptek, ahol egyenes a fagyasztóból kivéve történik a felhasználás, mint például ebben a szuper kókuszos tortában. A receptet egy 2013 nyári Nők Lapja Konyha magazinban láttam, egyáltalán nem meglepő módon Vrábel Dolce Vita Krisztina nevéhez fűződik, és fantasztikusan jó. Kb. 15 perc alatt össze lehet rakni, utána egy óra sütés, ami alatt a konyha már megtelik az isteni illatokkal. Kávé mellé esetleg egy kis tejszínhabbal telitalálat. Akár a pénteki napra is (amely „ünnepnek” nyilván semennyire nem vagyok híve, ellenben tökéletes ürügy arra, hogy az ember süssön valamit J )

Image

Meggyes-kókuszos sütemény

  • 15 dkg liszt
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg búzadara
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 1 csipet só
  • 4 tojás
  • 15 dkg porcukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 15 dkg olvasztott vaj
  • 1 pohár natúr joghurt
  • 20 dkg megy

A sütőt előmelegítjük 190 fokra (légkeveréses sütő esetén).

A lisztet, a sütőport, a búzadarát, a kókuszt és a sót egy tálban összeöntjük, félretesszük. Egy másik tálba beletörjük a tojásokat, rászórjuk a cukrot és kb 5 percig keverjük robotgéppel. A szárazanyagokat fakanállal elvegyítjük a krémben, majd hozzáadjuk a citromhéjat, a vajat és a joghurtot, és keverjük össze. Egy 18 cm-es sütőformába fektessünk sütőpapírt, öntsük bele a masszát. A fagyos meggyet daraboljuk fel és szórjuk szét az elegyengetett tésztán. Kicsit nyomkodjuk bele a sütibe a gyümölcsöt, a tetejét szórjuk meg kevés kókuszreszelékkel, majd 1 órán át süssük, 20 perc után fólia alatt.

A rettegett rizottó

Szóval a rizottó, az nehéz ügy. Mert nem lehet akármiből csinálni. Speciális, kicsi, kerek szemű rizs kell hozzá. És alaplé, amit semmi mással nem érdemes kiváltani. Meg aztán egy pohár bor, de mi van, ha azokban a napokban nem fogy el az egész üveg? Mindezek után az elkészítés is macerás, mert a fél óra alatt, amíg fő, csak ezzel kell foglalkozni. Ott kell állni, és önteni kell, és kevergetni, ráadásul állítólag szükséges néhány próbálkozás, hogy az ember igazán ráérezzen a megfelelő állagra. És a kegyelemdöfés, az eltarthatóság: a rizottó a tálalás után pontosan öt percig az igazi. Amint kihűl, már el is veszett a varázs, újramelegítve pedig nem jó. (De újrafelhasználva igen, erre még visszatérünk.)

Akkor hogy lehet az, hogy mégis olyan emblematikus olasz étel? Hogy lehet, hogy a rengeteg macera ellenére annyian imádják? Ráadásul egymillió recept létezik, az ízesítés szinte bármi lehet, de valahogy úgy tűnik, a az előbb felsorolt szempontok majdnem minden esetben érvényesülnek…

Nos, az egyetlen válasz a fenti fogas kérdésre természetesen az, hogy egy jó rizottó iszonyúan finom. A rizs és az alaplé ilyen eljárással összefőzve már önmagában nagyon kellemes élményt nyújt, de emellet szuper hátteret is ad a kiválasztott ízesítésnek. A végeredményben pedig minden felhasznált íz egyszerre van jelen, így egy nagyon gazdag de mégis könnyű ételt kapunk.

Éttermi környezetben is viszonylag ritkán fordul elő, mivel a legtöbb vendég nem szívesen vár 30-40 percet az ételre. Persze ha a pincér a rizottó rendelésénél közli, hogy hosszabb várakozási időre kell számítani, azt vehetjük jó jelnek is: nem híg sajtkrémes rizst fognak szervírozni. Szerencsére sok helyen az ilyesmi már fel sem merül. Másfél éve Kolozsváron, a VIA étteremben egy fantasztikus, citromos-fokhagymás rizottótól esett le az állam. Ha arra jártok, mindenképpen próbáljátok ki a belvárosi kis utcában található, Náday Egon és Péter Júlia által vezetett helyet! A szuper tapasztalat mellett elnézve a jelenlegi étlapot, nem fogtok csalódni.

Szóval ezzel a kolozsvári emlékkel, na meg egy kis maradék vasárnapi húslevessel nekiálltam életem első rizottójának. Először persze végigolvastam a könyveket: Vrábel Krisztina Dolce Vita Magyarországon című első könyve az olasz kaják magyarországi alapvetése, és amúgy az egyik legtöbbet használt szakácskönyvem. Hihetetlen, de 14 éve jelent meg Angliában Jamie Oliver A pucér szakács visszatér című könyve, ami a néhol hajmeresztő fordítások mellett fantasztikus receptekkel van tele, és részletesen, lépésről lépésre ír a rizottókészítésről. Az általam eredetileg tervezett zöldséges dúsításról viszont nem, úgyhogy jött Yotam Ottolenghi és a Plenty, és egy igen ígéretesnek tűnő padlizsános recept, ami alapján már nagyjából összeállt a kép. De azért volt egy könyv, ami nélkül mégsem akartam nekiállni. Mit ír Giorgio Locatelli az Ízek Itáliájában? Hát, nem viccel, az egyszer biztos. Hetven (!) oldalon keresztül taglalja a rizottókészítés, az alapanyagok, a fenti dilemmák és a konkrét receptek tükrében, miért is olyan csodálatos ez az étel.

Mert tényleg az. Próbáljátok ki!

* Valami nem stimmel – úgy néz ki, néhány könyv amikből főzők régi, mint az országút és már alig-alig van kereskedelmi forgalomban. De azt tudtátok, hogy sok könyvtárban egészen erős a szakácskönyv szekció? A pécsi Tudásközpontban például voltam már úgy, hogy legszívesebben azt a 10 méternyi polcot egyszerre kikölcsönöztem volna…

Image

Cukkinis rizottó sonkával

4 főre

  • 250 gramm rizottó rizs (pl. Arborio)
  • 1,25 liter átszűrt húsleves, vagyis a rettegett alaplé
  • 1 ½ kisebb cukkini
  • 1 fej hagyma, nagyon finomra aprítva
  • 2+2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
  • 1 evőkanál + 35 gramm vaj
  • 3+1 evőkanál olívaolaj
  • 70 ml száraz fehérbor (pl. olaszrizling)
  • 5 dkg reszelt parmezán
  • fél citrom reszelt héja
  • só, frissen őrölt bors
  • 2-3 szelet szárított sonka

Reszeljük le a cukkinit nagy lyukú reszelőn és egy kicsit nyomkodjuk ki belőle a nedvességet. Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk fel 3 ek olívaolajat, adjuk hozzá a cukkinit, 2 gerezd felaprított fokhagymát és egy csipet sót, majd kb. 7-10 perc alatt pirítsuk meg. Ha kész, tegyük egy kistányérra és rakjuk félre.

A levest készítsük a tűzhelyre és gyújtsuk be alatta a gázt, hogy felforrjon aztán lassan gyöngyözzön. Egy nagyobb lábosban melegítsük meg az 1 evőkanál vajat és az 1 ek olívaolajat, majd lassan pároljuk rajta üvegesre a hagymát. Néhány perc után a fokhagymát is szórjuk bele és finoman pároljuk. Amikor már üveges (kb. 7 perc), szórjuk rá a rizst, emeljük nagyobbra a lángot és pirítsuk át kb 3 perc alatt. Ha mindenhol bevonja a rizsszemeket a zsiradék, akkor öntsük rá a bort, és forraljuk el teljesen. Ha minden folyadékot magába szívott, vegyük alacsonyra a lángot és kezdjük rámerni a rizsre a forró levest, merőkanalanként, úgy, hogy közben folyamatosan keverjük, és csak akkor öntjük hozzá az újabb adagot, amikor a rizottó minden folyadékot magába szívott. Ez a művelet kb. 15-20 percet fog igénybe venni.

Ha kész, egy percet lefedve pihentessük, majd adjuk hozzá a felkockázott maradék vajat, a parmezánt, a reszelt citromhéjat, és a kész cukkinit, majd sózzuk-borsozzuk (vigyázat, az alaplé is sós!). Pihentessük 3-5 percig, majd azonnal tálaljuk a tetején a felcsíkozott sonkával.

Brokkolikrémleves

Továbbra is a diéta bűvkörében maradva, na meg persze a tegnapi vacsiról megmaradt fél brokkoli felhasználásán gondolkodva jött a mai brokkolileves ötlete. A krémleveseket nagyon szeretem, de van egy kisebb technikai kihívás velük kapcsolatban. Igen, az alaplé (ami amúgy még néhány másik ételnél is technikai kihívásnak mondható, de erre még később visszatérünk). Szóval nálunk a hétvégi húsleves általában rendeltetésszerűen elfogy, ezért nincs a fagyasztóban alaplé. Bárkivel beszélek erről a témáról, mindenki azt mondja, húslevest főzni a legkönnyebb a világon. De vajon hányan főznek meg egy húslevest a krémleves alapléje miatt? Nagyon, nagyon szeretném remélni, hogy az éttermekben igenis megfőzik csak ezért, de gondolom, hogy otthoni konyhák esetében ez ritka. Na de akkor mit tegyünk a krémlevesbe? Mondhatjuk, hogy esküdt ellensége vagyok a vegetának és az egyéb ipari ételízesítőknek, úgyhogy húsleveskockát nem szívesen használok [egyébként ha ismertek olyan márkát, ami “bio” (…) és bevált nálatok, írjátok meg!]. Krémleves ízesítéséhez próbálkoztam már olyasmikkel, hogy a főzést szalonna lepirításával kezdem, de most egy nagyon tuti ötletet láttam a Dolce Vita blogon: fetát a krémlevesbe! Próbáljátok ki, szerintem nagyon finom.

Image

Brokkolikrémleves

(2 főre)

  • 25 dkg brokkoli, rózsáira szedve
  • 1 kisebb cukkini fele, vékonyan felkarikázva
  • 1 szem krumpli, meghámozva és kisebb kockákra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 7 dl forró víz
  • só, bors
  • 1/2 teáskanál szárított bazsalikom
  • 1 dl joghurt
  • 5 dkg feta sajt

Egy közepes fazékban melegítsünk 3 ek olajat, és pároljuk rajta üvegesre a hagymát és a fokhagymát egy csipet sóval. Dobjuk rá a brokkolit és a cukkinit, majd kb. 8 percen át pirítsuk, hogy kapjon egy kis színt a zöldség (azért vigyázzunk, nehogy odaégjen). Óvatosan öntsük fel a forró vízzel, szórjuk bele a krumplit, sózzuk-borsozzuk, szórjunk bele a bazsalikomot és lefedve, közepes lángon főzzük a levest 15 percig. Ha kész, botmixerrel pürésítsük, mixeljük bele a joghurtot és a sajtot, majd igazítsunk a fűszerezésen, ha szükséges. Rizzsel és vajas pirítóssal szuper, könnyű ebéd.

Vacsora, super light

Tartotok böjtöt év elején?

Vannak, akik nagy rajongói a speciális böjtöknek, de őszintén szólva engem egy kicsit elriasztanak az olyan típusúak, mint pl. a léböjtök, ahol annyira megváltozik a táplálkozás egy időre. Valahogy nem találkoztam eddig olyan leírással, ahol elég meggyőzően magyarázták volna el, miért tesz jót a szervezetnek, ha az ember egy rövid ideig nem vesz magához szilárd táplálékot…

Ugyanakkor elő szokott fordulni velem néha, hogy egyszerűen azt érzem, valamin változtatni kell az étkezésben. Az utóbbi időben például rengeteg kenyeret ettem, és még annál is több péksüteményt (munka közben gyakran ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak). Rengeteg kimutatás leírja, mennyire egészségtelen élelmiszerek ezek, szóval érdemes odafigyelni arra, hogy ne együnk belőlük túl sokat.

Ilyesmiken gondolkodva álltam ma neki vacsorát főzni, és a következő menü született. Semmiképp sem az ízek lehengerlő játékára kell számítani, most inkább egy kicsit pihentetjük a gyomrot.

Ti mit szoktatok főzni, amikor valami diétás ételre vágytok?

Image

Sajtos brokkoli

  • 25 dkg brokkoli, nagyobb rózsákra vágva
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
  • összesen 7 dkg sajt, vegyesen (parmezán, tilsiti, trappista, stb..)

A sütőt 185 fokra előmelegítjük. Egy nagy lábosban vizet forralunk, megsózzuk, és 2-3 perc alatt blansírozzuk benne a brokkolit. Egy tűzálló tálat kivajazunk, beletesszük a brokkolit, rászórjuk a sajtokat tetszés szerint, és felöntjük a tejszínnel. Alufóliával letakarva sütjük 30 percig, utána fólia nélkül (esetleg grill fokozaton) még 10 percig.

Kínai áztatott csirke 

[Recept a Szakácsok Könyve alapján]

  • 1 csirkemell
  • 2 szál zöldhagyma
  • 3 cm-es gyömbérdarab, 4 kis darabra vágva
  • só, 6-7 szem bors

A csirkemellet bedörzsöljük sóval, egy közepes lábosba tesszük. Felöntjük hideg vízzel (jócskán lepje el), és felforraljuk. Amikor forr, hozzátesszük a hagymát, a gyömbért és a borsot, majd alacsony lángon 20 percig főzzük. Az idő letelte után lezárjuk a gázt, és további 30 percig hagyjuk a lében a csirkét. Kivesszük, hideg vízzel átmossuk, majd kisebb darabokra vágva, zöldhagymával megszórva tálaljuk.

Image