Ottolenghi krumplija

A fotó most nem lett valami művészi, de ez egy pillanatig se tartson vissza attól senkit, hogy kipróbálja ezt a zseniális krumplisalátát. Yotam Ottolenghi már korábban is emlegetett, Plenty c. könyvéből való – ez is azon szakácskönyveim egyike, amit még enyhén szólva sem ismerek kívülről. Ezen a tényen mindenképp változtatni kell, ez a saláta is csak megerősítette ezt az elhatározást. Nagyon finom, mégsem kell hozzá tulajdonképpen semmilyen különleges hozzávaló, ráadásul nagyon hamar elkészül. Kipróbáltam volna, hogy idővel mennyire érnek össze az ízek, de nem képződött tesztelésre alkalmas maradék. Nem nagy baj, biztosan készül még ilyen – például a hétvégi családi grillpartin, csirke és hal mellé.

Borsós krumplisaláta
(3 főre köretnek)

500 g apró szemű újkrumpli
10 dkg zölborsó (fagyasztott is lehet)
1 marék bazsalikom
kb 8 szem dió feltörve
1+1 gerezd fokhagyma
5 dkg parmezán
1 dl olívaolaj

bors
3/4 tk fehérborecet
kb 10 mentalevél, felaprítva

A krumplikat folyó víz alatt megmossuk (de nem hámozzuk meg), nagyjából ugyanakkora darabokra vágjuk (tényleg elég csak nagyjából) és egy lábosba tesszük. Ezt felöntjük hideg vízzel úgy, hogy kb kétujjnyira ellepje a krumplikat, majd sózzuk és alacsony lángon megfőzzük (kb 20 perc, de érdemes kóstolgatni – nem kell teljesen puhának lennie).

Egy nagy serpenyőben 1 ek olívaolajat melegítünk, rászórjuk a borsót, az egyik fokhagymagerezdet felaprítva és kevés sót, majd lefedve kb 7 perc alatt puhára pároljuk.

A pesztóhoz a bazsalikomot, a diót, a másik felaprított fokhagymagerezdet, a lereszelt parmezánt, az olívaolajat és a sót egy mélyebb tálban botmixerrel összedolgozzuk.

Ha megfőtt a krumpli, öntsük le róla a vizet és tegyük át egy nagy tálba. Öntsük hozzá a borsót és 2-3 ek pesztót, a fehérborecetet és a mentát és keverjük jól össze. Sózzuk-borsozzuk ízlés szerint.

Az eredeti recept szerint kemény tojást is lehet a salátába keverni, én ezt most külön ettem a saláta mellett, ami a tojás nélkül is szuper volt.

kolbásztök, császárszalonna

A mai szállítmánnyal kolbásztök érkezett a konyhába, UTE-drukker padlizsán és hatalmas karalábé mellett. Bár nagyon lelkesen próbálgattam, rendes fotót egyszerűen képtelenség volt készíteni a másfél méter hosszú, leginkább egy kardra hasonlító zöldségről, így meg kell elégednetek a már kész ebédről lőtt képpel. Úgy tűnik, nem csak a fényképezőgépnek, az internetnek sem túl nagy barátja a kolbásztök, magyar nyelven mindössze három receptet találtam.

Feltételezem, hogy készíthető belőle majdnem minden, ami a közönséges tökből, én most azonban inkább a cukkinihez való hasonlóságára erősítettem rá, így készült ez a villámgyors barnarizses csoda. Legnagyobb potenciált viszont a zöldségchips formátumban látom: a kolbásztök pár milliméter vastagra vágva és kevés olajban kisütve úgy néz ki, mintha rengeteg aprópénzünk lenne. Ha tehetitek, mindenképp próbáljátok ki!
Rizssaláta kolbásztökkel és császárszalonnával
(2 főre)
20 cm-es darab kolbásztök
fél fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 zacskó barnarizs
1 nagy csokor petrezselyem
negyed marék bazsalikom
3 szelet császárszalonna
só, bors, olívaolaj
kevés reszelt citromhéj
A rizst a csomagoláson jelzett módon megfőzzük.
A kolbásztököt néhány milliméter vastagon felkarikázzuk. Egy nagy serpenyőben 2 ek olívaolajat melegítünk, beleszórjuk a tököt, sózzuk, átforgatjuk, majd fedő alatt alacsony lángon 3-5 percig pároljuk. Ezután levesszük a fedőt, nagyobbra vesszük a lángot és addig sütjük a korongokat, amíg picit barnulni kezdenek. Ha kész, papírtörlőre kanalazzuk.
Ugyanebben a serpenyőben folyamatosan kevergetve 1 ek olívaolajon pici sóval megpároljuk a finomra vágott lilahagymát és fokhagymát. Ezt is a tök mellé kanalazzuk, amikor kész, majd újra egy csepp olívaolajat teszünk a serpenyőbe. Most a felcsíkozott császárszalonnát tesszük bele, és ezt is szép aranybarnára pirítjuk.
Eközben finomra aprítjuk a zöldfűszereket, végül összeállítjuk az ételt: a rizshez keverjük a tököt, a hagymát és a zöldfűszert, ízlés szerint sózzuk borsozzuk. Tálaláskor a tetejére halmozzuk a császárszalonnát és esetleg reszelünk rá egy kevés citromhéjat.

omlettcsík

Melegrekord, tojásdömping, tészták, saláták, heti egy bográcsozás. Nagyjából ilyen ez a nyár, ez a fantasztikus, kalandos nyár, amiből még mindig van vissza egy teljes hónap. Egy következő posztban bemutatom majd az összejövetelek legkedveltebb csemegéjét, a ultimate borkorcsolyát, addig viszont itt egy gyors egyszemélyes ebéd, amiben életre kel (egészen pontosan csigává változik) az omlett.

Nyári saláta omlettcsíkokkal, parmezános pirítóssal

2 marék vegyes zöldsaláta
1 nagyobb paradicsom
4 cm kígyóuborka
(mindezeken kívül bármilyen egyéb salátának való zöldség, pl: paprika, retek, hagymák, stb)
1-2 tk olívaolaj
só, bors
2 ág kakukkfű

1 tojás
1 tk olívaolaj

2 vékony szelet kenyér
vaj
parmezán sajt

A saláta hozzávalóit tetszés szerint feldaraboljuk (én a julien jellegű formát kedvelem, de ez ízlés dolga), elvegyítjük a kiválasztott salátalevelekkel. Hozzászórjuk az apróra vágott kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk, majd megcsepegtetjük az olívaolajjal és összekeverjük.

Egy teflonserpenyőben picit felmelegítjük az olajat, közben egy tálkába ütjük a két tojást és villával kicsit felverjük. Beleöntjük a tojást és egy-másfél percig sütjük, sózzuk. Közben teljesen békén hagyjuk, hogy megszilárduljon. Egy szabálytalan körformára lesz szükségünk. Amikor már spatulával alá tudunk nyúlni, gyorsan megfordítjuk, és a másik oldallal is ugyanígy járunk el. Ha kész, vágódeszkára csúsztatjuk, és 1 cm széles csíkokra vágjuk, amiket feltekerve a salátaágyra helyezünk.

A kenyeret megpirítjuk, megvajazzuk, ráreszeljük a parmezánt, és a saláta mellé kínáljuk.