borsó, baby

Tegnap kaptam bébi korú és méretű répát. Hangsúlyozottan nem bébirépát, mert az szerintem tutira mutáns növény. Ellenben meg kell hagyni, hogy a sima, egyszerű sárgarépa is, csak úgy, mint a legtöbb zöldség, sokkal finomabb miniatűr állapotában. Ugyanez a helyzet a zöldborsóval, ami amúgy a legjobb nyersen! Igazán autentikus mondjuk a kertben, egyből a szárról leszedve lenne, de azért a konyhában, két órával szedés után sem volt épp rossz.

Valamiért rémlett nekem, hogy a zöldborsó hüvelyt is el lehet valahogy készíteni, és a tegnapi friss cucc egyből adta magát, de ez a projekt nem igazán sikerült. Ha van tippetek, legközelebb hogyan csináljam, ne titkoljátok!
Kuszkusz borsóval, répával, zöldfűszerekkel

1 bögre kuszkusz

1 ek vaj
6-7 marék friss zöldborsó (nem pucolt!)
6 mini sárgarépa
1 gerezd fokhagyma
1 marék rukkola
1 marék vegyes zöldfűszer (itt menta, lila bazsalikom, petrezselyem)
1 ek olívaolaj
fél citrom reszelt héja
1 tk koriandermag
fél tk mustármag
fél tk fekete hagymamag
A kuszkuszt szórjuk egy műanyag tálba, öntsünk rá forró vizet úgy, hogy kb 2-3 cm-re ellepje, sózzuk, adjunk hozzá pici darabokban összesen 1 evőkanálnyi vajat, keverjük át, fedjük le és hagyjuk békén.
Közben forraljunk egy nagy lábosban vizet. Amikor forr, tegyük bele a zöldborsót, főzzük 3-5 percig, majd merjük át hideg vízbe, hogy a hőhatás megálljon. Forraljunk újabb vizet, és a falatnyi darabokra vágott sárgarépát főzzük 3-4 percig, majd utána ugyanígy hűtsük le. (Elvileg kisebb egységekben kell főzni, hogy a túl sok zöldség ne hűtse le nagyon az épp forró vizet amikor betesszük a lábosba, de ezt mindenkinek a türelmére bízom…). A borsót fejtsük ki, majd szórjuk egy nagy keverőtálba a zöldségeket.
A fokhagymát és a zöldfűszereket aprítsuk fel, szórjuk a tálba a citrom héjával együtt. A koriander- és a mustármagot tegyük egy pici lábosba az olajjal, és lefedve pirítsuk addig, amíg pattogni kezd. Ekkor vegyük le a tűzről, de a fedőt hagyjuk a pattogás befejeztéig, ha nem akarunk nagyon meglepődni. Ha kész, adjuk a zöldségekhez.
Végül keverjünk mindent össze a mostanra bőven megpuhult kuszkusszal. Egy fős hippikolóniának főétel, amúgy inkább köret.

sweet trash

Van az a hét, aminek a végén az ember csak egy hatalmas nagy szelet csokitortára vágyik. (Vagy rengeteg sörre, rövidre és rockenrollra, de ez itt most egy másfajta blog.) Persze általában azoknak a heteknek a végén senkinek semmi kedve még sütögetni is. Na ilyenkor jön a trash-desszert-gyár!

A kiindulópont általában valami dietetikai szemmel teljesen elfogadhatatlan hozzávaló, mondjuk egy king size üveg nutella. Aztán kompenzálásként negyed kiló eper, hozzá egy kevés házi tejszínhab. A kegyelemdöfés pedig a szeletenként egy púpos evőkanál vajban megpirított kalács. Hivatalosabb nevén french toast, de egy kettő hozzávalóból, bruttó három perc alatt elkészíthető ételt ilyen magasröptű elnevezéssel illetni jelen esetben kicsit talán túlzás.

Ami viszont a legszebb az egészben, hogy a pirított kalácshoz tökéletesen illett a tavasz legnagyobb felfedezése, a Speculoos krém! (Steph, ezúton is köszi!) Ez a híres belga Speculoos-kekszből készül, tudomásom szerint egy belga ételversenyre kreálták először, és hát kedves ottani ismerősöm úgy hozta mutatóba, hogy ő egyáltalán nem szereti, de gondolta hátha nekünk tetszeni fog ez a keksz-krém elgondolás. Mondanom sem kell, hatalmas sikert aratott [cserébe pedig Steph nagy megelégedéssel ette a pannónia sajtot, ami számára legalább olyan különleges volt, mint nekünk a speculoos :)]

A színskálát lehetett volna még bővíteni egy kis pisztáciával, esetleg sárga makaronreszelékkel, vagy rózsaszín pattogós cukorral, ezek viszont pont nem voltak elérhető közelségben. De gondolom már ennyiből is érzitek, miért is jó egy kis butácska édesség egy nehéz hét végén.

mángold, tojás

Valahogy még itt a kezdet kezdetén mindenképp szerettem volna egy bejegyzést szentelni a 101cookbooks nevű blognak. Minden kajablog alfájának és ómegájának, legalábbis szerintem. És nem, ebben a tényben az égvilágon semmilyen szerepet nem játszik az, hogy ezzel az oldallal tévedtem a kajablogok kétes és beszippantó világába, a bejegyzés dátumából ítélve hat évvel ezelőtt (uh..). Azóta már sok receptet megfőztem róla, Heidi Swanson egyik könyvét is megszereztem (legalább olyan szuper, mint a blog), és az az igazság, hogy a fotók is az etalon kategóriába tartoznak nálam. Szinte mindegyik kipróbált recepttel valami új dolgot tanultam, új ízpárosítást vagy elkészítési módot, és amikor nem főztem, csak olvastam, akkor meg stílust és hozzáállást.

Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla – ha esetleg eddig nem ismertétek volna, mindenképp nézzétek meg! Mondom, a könyv is iszonyú jó, de igazából a blogon szereplő receptekkel is szinte végtelen ideig el lehet lenni. Ja, hús, az nincs. Mert hogy Heidi vega. De mindent elmond, hogy ez csak meglepően sokára tűnik fel.

Most épp a könyvben (Heidi Swanson: Super Natural Every Day, Hardie Grant Books, New York, 2009; Amazon) található egyik receptet alakítottam át a lehetőségekhez mérten: spenót helyett mángold, harissa kihagyva. Bár a végső formátum egy kicsit értelmezhetetlen (tulajdonképpen egy durván darabos, massza szerű valamit kapunk), az íz fantasztikus! Plusz, a hét perces tojás újra támad!

Tojás mángolddal és mandulával

40 dkg mángold
2 gerezd fokhagyma
4 főtt tojás (7 perces)
30 g szeletelt mandula
só, olívaolaj, reszelt citromhéj

Egy nagy, lapos serpenyőbe töltsünk vizet, úgy, hogy 1 cm magasan álljon, forraljuk fel, majd ebben blansírozzuk 1 percig a szárától megfosztott és jól megmosott mángold-leveleket. Utána azonnal öblítsük le hideg vízzel, majd salátacentrifugával (opcionálisan konyharuhában, de mindenképp a teraszon) pörgessük meg párszor, hogy a lehető legtöbb nedvességet elveszítse. Vágjuk fel apróra.

A tojásokat vágjuk szintén viszonylag apróra, a mandulát pedig pirítsuk meg annyira, hogy épp csak aranybarna legyen. Felhasználásig tegyük félre ezeket. Melegítsünk olívaolajat az előbb használt serpenyőben, és a fokhagymát pároljuk benne üvegesre (semmiképp se barnuljon meg). Vegyük le a tűzről és tegyük bele a mángoldot, majd keverjük hozzá a tojást, a mandulát, a sót és a citromhéjat.

Én barna rizzsel ettem, és ez a mennyiség pont elég volt egy ebédhez, 1 személyre. De el tudom képzelni pl. pirított bagett tetején, vagy egy egyszerű grillezett csirkemell köreteként is.

Ch&V spárga, tojás

Őszintén szólva elég sokat küzdök a Chili&Vanilia könyvekkel. Teljesen egyértelmű, hogy Mautner Zsófia az újkori magyar gasztronómia egyik legfontosabb alakja, receptjeivel ezrek kulináris látókörét tágítja, arról nem is beszélve, hogy külön pirospontot érdemel a török ételek szeretetéért.

De a könyvei, na azokkal nem könnyű… Legalábbis az eddigi próbálkozásokból a nagyon finom és a katasztrofális végkimenet szinten ugyanolyan arányban volt jelen, ami azért, lássuk be, nem kifejezetten nyerő.

Azért nem adom fel, mégiscsak hogy néz már az ki, hogy pont Mautner Zsófia ételeit nem főzöm. Másrészt úgy látom, ez a vonal pont nagyon hiányzik a főzésemből. A stílusérzék, a mindig tökéletesen megfelelő extra hozzávaló, ami még nem túlságosan extra, de elég ahhoz, hogy teljesen feldobjon valami amúgy pofonegyszerű ételt – na ezeket nagyon is érdemes lenne megtanulni.

Ma fehér spárga készült ebédre, az első Ch&V könyben (Mautner Zsófia: Chili és Vanília, Kulinária Kiadó, Budapest, 2009) szerepelt a receptje. A receptben tulajdonképpen két szuper dolog is van: az egyik a spárga sütése. Már-már klisé,  hogy a zöldségek finomabbak sütve, mint főzve, de a kelbimbóhoz hasonlóan a spárga is egyszerűen összehasonlíthatatlan a két elkészítési mód eredményeképpen. Én abszolút a sütésre szavazok, itt pedig vajjal és tengeri sóval kell készíteni, szerintem nagyon jó módszer.

A másik a tojáskrém. Sosem voltam nagy tojás-függő, csak annyit éreztem, hogy tetszene nekem ez a kaja, csak valahogy sosem ízlett, ahogy elkészítették. Ez a recept 7 perces tojásból írja a krém elkészítését, és azt hiszem mostantól ez lesz a nyerő módszer.

Mivel nem szoktam túl gyakran tojást főzni, most viszont semmiképp sem szerettem volna elrontani, fellapoztam a Szakácsok Könyvét. A legfontosabb tanulságok:
– akkora lábosban főzzük a tojásokat, amiben egy rétegben elférnek.
– a tojásokat öntsük fel hideg vízzel, majd tegyük tűzre és forraljuk fel. Ekkor vegyük vissza a lángot, hogy csak gyöngyözzön a víz és innen számítsuk a kívánt időt.
– a főzés végén öntsük le a vizet és egyből folyassunk rá hideg vizet. Öntsük le ezt is, és ismételjük a hideg vizes műveletet, amíg a tojás teljesen lehűl.

Maga a receptben szereplő tojáskrém is zseniális, enyhén citromos, petrezselymes, szerecsendiós. Mindenképp próbáljátok ki, recept tehát itt:
http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2007/05/tavaszi-rgyezs-sprga-flamand-mdra.html

 

Mángold, kapor

Nem saját termés, barátoktól-majdnem-családtól van. A kapor ízvilága sosem jött be igazán, nem úgy, mint a simogatni való formája. De hát étellel nem játszunk, szóval a kapor kb a kömény gyűlöletes szintjén volt a szememben, egészen a mai szent napig.

Egy nagy projekt elfoglaltságai miatt gyakorlatilag egy hónapja nem voltam a konyhában, úgyhogy ma idegből csináltam – mángold krémlevest és salátát 😀 A salátákat imádom, de éveken át konkrétan ehetetlen volt mind, amihez csak közöm volt. Az áttörést a “mindent ugyanakkorára vágj” jelszó jelentette, azóta nem olyan rossz a helyzet. Ez a mai pedig kifejezetten tetszett.

Nem vagyok nagy leveses, viszont valamiért a zöld levelekből készülő krémlevesek az egészség abszolút megtestesítői számomra. Tegnap a két nagy csomag mángold mellé receptet is kaptam, de ahhoz most nem volt meg minden (kókusztej! reszelt füstölt sajt! sült szalonna, azaz pörc!), úgyhogy egy kifejezetten egyszerű változat készült, legütősebb eszközömnek az ideális sózás eltalálása bizonyult. Azért nem hazudott így sem – mángoldot minden háztartásba!

Kapros-petrezselymes saláta (2 főre)

3 szál zöldhagyma, vékonyan felkarikázva
1 nagy marék petrezselyem, durván összevágva,
fél szál uborka, vékony félkörökre szeletelve
2 paradicsom, kisebb kockákra vágva
2 fej retek, vékony félkörökre vágva
1 kisebb paprika, vékonyan felkarikázva
1 nagy marék kapor, durván összevágva (de semmiképp sem szuperapróra. maradjanak csak meg a kis ágacskák)

Minden hozzávalót egy közepes tálba szórunk, ráöntünk kb 1 ek szőlőmagolajat, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk és összekeverjük.